Kint létünk második szombatján jártunk, amikor határozott szándékkal vettük a nyakunkba a várost... Két múzeum is terítéken volt, az egyik a Riverside Museum, ami leginkább egy közlekedési múzeumhoz hasonlított, mellette pedig az egyedülálló, számomra tiszta kalózhajó, The Tall Ship. Ezeken felül még meglátogattuk a Kelvingrove Art Galery and Museum-ot is. 

Riverside Museum

Először is, a múzeum hatalmas!!!! Egyszerre nagyon sok. És persze ingyenes. 

A bejáratnál egy fiatalember üdvözölt minket, s adott egy szórólapot, amiről már a People's Palace című bejegyzésünkben írtunk. Itt fontos volt, hogy szelektáljunk, hiszen egy 7000 m²-es kiállítási területről, összesen 3000 objektumról beszélünk. Rengeteg járművet láthattunk az elmúlt időszakból, csupa old-school dolog. Rengetegen voltak, de szerencsére egy ekkora légtérben könnyen nézelődhetett ennyi ember. Nekem leginkább az a komplett városrész tetszett, ami a XX. század glasgow-i életét mutatta be. Alább a kis videónkban láthatjátok is, mennyire lenyűgöző. A félhomályos megvilágítással, az olykor-olykor villámlást imitáló felvillanó fényekkel, a macskaköves úttal az embernek kicsit olyan érzése volt, mintha 1888-ba csöppent volna, s Hasfelmetsző Jack bármelyik pillanatban lecsaphat rá. 

Tovább haladva különböző régi motorokat, autókat, buszokat, villamosokat és vonatokat, és persze hajómaketteket láthattunk, mégis a fő attrakció a múzeum mellett szorosan horgonyzó hajó volt.

The Tall Ship

Ahogy megpillantottam a hajót, rögtön a híres kalózfilmek jutottak eszembe. A fedélzeten nem sokat járkáltunk, ugyanis pont akkor kezdett el esni az eső, így gyorsan beljebb húzódtunk. 

Volt itt minden, a legénység kabinja, zsúfoltan, piszkosan, aztán a konyha, ahol még egy két mű patkányt is betettek az akkori életszínvonal bemutatására. De nem hiányozhatott a kapitány kabinja sem, ahol még egy kád is helyet kapott, és sokkal jobb állapotban, pompában fürdött, mint a hajó összes többi része. Mindenhol finom kávé- és friss sütemény illat terjengett. A hajó második szintjét közösségi térré alakították ki, ahol az ember kellemesen megpihenhetett, vagy éppen vehetett magának valami emléket. 

Ami nekem különösen tetszett, kalóznak öltözött hölgyek kísérgették a gyerekeket, meg-megállva, átbeszélve dolgokat. A múzeumpedagógus teljes átéléssel mesélt a gyerekeknek, akik csüngtek minden egyes szaván. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy itt mekkora figyelmet kapnak a gyerekek minden egyes múzeumban. Nem csak a felnőtteknek csinálják a kiállításokat, hanem a gyerekeknek is. Itt mindenesetre megjegyezném, hogy a hely bemutatott tárgyait tekintve is nagy előnye van a múzeumnak, hogy a gyerekeket elvarázsolja. És itt még nem ért véget. A harmadik szint komplex gyermekpark volt, teli játékokkal, ahol még erőpróbát is tehettek a bátrabbak, talán ezzel imitálva a vasmacska súlyát, de a második és harmadik szint között egy szenes rámpán keresztül próbálhatták ki a gyerekek a szén szállítását a két szint között. Emellett néhány zsákot, ládát is bepakoltak, ugyanis legalul foglalt helyet régen a rakomány. A felnőttek számára a nagy attrakció a hajót meghajtó motorok voltak, amiket egy pár perces szimuláció segítségével meg is tapasztalhatott az ember, hogyan működött régen. Hatalmas robaja betöltötte a teret, s még bele is remegett, annyira hűen bemutatták. 

Mi körülbelül 2 órát töltöttünk a két múzeumban. Egy idő után már unalmassá vált a sok autó, egybefolytak, mindegyik egyformának tűnt. Csodálatos a tárlat, de hatalmas. Érdemesebb inkább többször, kevesebbet nézni belőle, és akkor nem lesz csömör. Ami még tetszett, rengeteg kávézó, étkező, leülős rész volt a múzeumban, sokszor a kiállított tárgyak között. Egy ekkora múzeumnál kell is az energiapótlás. 

Ennyi kulturschock persze nekünk nem volt elég, és még elmentünk a Kelvingrove múzeumba is. Bár a lábunkat lejártuk, fáradtak voltunk, nem adtuk fel. 

Kelvingrove Art Galery and Museum

A Riverside Museumtól kb. egy negyed órás sétával meg lehet közelíteni ezt a szintén hatalmas múzeumot. Miután megkaptuk a kis prospektusunkat, gyors átnézése után rájöttünk, hogy ez nem fog sem a múzeum nyitvatartási idejébe, sem a mi időnkbe beleférni. Szelektáltunk. 

A bejárat hatalmas befogadóképességgel rendelkezett, kávézóval, recepciós pulttal, bár első ránézésre inkább hasonlított egy átalakított templomra, mint múzeumra, hiszen a bejárattal szemben egy kisebb orgona foglalt helyet az emelvényen, és a hosszított ablakok is ezt a hatást keltették. Egyébként Skóciában nem idegen templomokat átalakítani különböző óvodákká, kávézókká, de már találkoztunk raktár-templommal is... Nekünk ez nagyon furcsa volt, s a mai napig nem tudtunk ezzel megbarátkozni. 

 A múzeum kínálata igen gazdag. Van természettudományos rész, amivel rögtön az előtérben találkoztunk. Itt külön bemutatja Skócia vadvilágát, Glasgow történetét, de őslényekkel, dinoszauruszcsontokkal és egyiptomi tárlattal is büszkélkedhet a múzeum. Az emeleten inkább képzőművészet látható, mi arra most nem szakítottunk időt. 

A földszint másik nagy kiállítása a Mackintosh és a glasgow-i stílus. Mackintosh híres skót építész, festő és szobrász volt. Sajnos erre a kiállításra sem maradt már időnk. 

Nekünk kicsit kapkodósra sikeredett ez a Kelvingrove múzeum, így tényleg csak egy-két kiállítást tudtunk érdemben megnézni. Összességében mindhárom hely tökéletes a kikapcsolódásra, s kifejezetten ajánlott családosoknak, mert a gyereknek fantasztikus élményeket teremtenek. 

Reméljük, Nektek is tetszett a kis beszámolónk, ha kérdésetek van, nyugodtan írjátok meg, szívesen válaszolunk rájuk! Végezetül még csatolunk pár képet a többi kiállításokról: