Nem titok, hogy a skótok szeretnek kirándulni, sétálni, a szabadban lenni. Szinte minden városrészben találhatunk szépen kiépített parkokat, padokkal, játszóterekkel, viszont aki kicsit vadabb tájakra vágyik, annak érdemes felkeresni a Country parkokat, amik kb. a magyar arborétumoknak felelnek meg. Talán még kicsit vadregényesebb. Szerencsére Glasgow gazdag a parkokban, és a country parkokban is, így nem kell sokat utaznunk, ha be akarjuk ezeket járni. Most hoztunk nektek egy válogatást, amiből szemezgethettek, ha egy kis kirándulásra vágytok. 

Balloch

Glasgow-tól kicsit messzebb található park, de helyi járattal 1 óra alatt oda lehet érni. A Loch Lomond peremvidékén található vadregényes táj talán az egyik legszebb, ahol eddig jártunk. A csodaszép természet nyújtotta látványvilág magával ragadó; a dombok által körülölelt Lomond tó, a méregzöld fűszőnyegen elhelyezkedő Balloch kastély, a titkos kert rejtekében megbúvó megannyi csodaszép virág, a manó házak és a patakok csobogásának megnyugtató dallama, ami minket fogad ezen a helyen. Csak foglaljunk helyet az egyik padon, dőljünk hátra, miközben napfény-fürdőzünk, és egy pillanatra felejtsük el a gondjainkat, adjuk át magunkat a természetnek, és hallgassuk a madarak csicsergését, érezzük a szellő simogatását az arcunkon. 

Miután kellően kipihentük magunkat, érdemes beljebb vetni magunkat az erdőségbe, ahol ha nyitott szemmel járunk, megfigyelhetjük a kis facsonkokból kifaragott manó-lakokat. Tudni illik, itt nem csak az unikornisoknak tulajdonítanak nagy jelentőséget, de az ilyen apró népek, mint a koboldok, manók, tündérek is előszeretettel jelennek meg a hétköznapokban. 

A Lomond tó partján végigsétálva számtalan vitorláshajóval találkozhatunk, melyek apró hullámokat kavarva megtörik a víz tükrét, és a nap segítségével csillogóvá teszi azt. A tó távlatában megpillanthatunk olyan dombokat is a messzeségben, ahol még hó fedi az egyes részeket. (Mi májusban jártunk ott.) A parton sétálva a büfében vásárolhatunk némi frissítőt, amit elfogyaszthatunk a tó közvetlen szomszédságában, miközben a látványban gyönyörködünk, és ha esetleg gyermekekkel mennénk oda, akkor a közeli játszótéren a kisebbek is találnak maguknak elfoglaltságot. 

A park bejárása akár egy egész napos programba is beleillik, hiszen sok látnivalót takar, így szerelkezzünk fel szendvicsekkel, innivalóval, esetleg egy pléddel (ha az idő is engedi), és telepedjünk le a fűbe, miközben elnézzük ezt a festői tájat.

Pollok

Miben rejlik a Pollok Park különlegessége? Tán az ismerős fákban vagy talán a csörgedező patakokban? Nem! Bár itt is fellelhető a jól ismert parkokra jellemző látnivalók, friss levegő, zöld gyepek, dimbek és dombok, azonban ha mélyebbre mászunk az amúgy szépen kiépített, már-már túlságosan is sok betonúttal szegélyezett nyomvonalon, hamar rálelhetünk a skótok méltán híres szarvasmarhájára. Ezek a vörös-bozontos állatok több helyen is fellelhetőek, akár egy szimpla körtúrával, hiszen az út mellett hatalmas területeket kerítettek el ezeknek a behemótoknak a birtokaként. A békésen legelésző vagy éppen szunyókáló állatok ha nem is karnyújtásnyira, de megtekinthetőek, s míg elkattintunk róluk pár fotót, ők addig ügyet sem vetnek szerény személyünkre. De hagyjuk pihenni a marhákat, vagy ahogy a skótok hívják, Kyloe-kat, s folytassuk sétánkat a jó kis betonon, már ha az autók engedik, mert bizony, itt elég nagy az autós közlekedés a kiépített utakon, így gyermekekkel fokozott óvatosság szükséges. 

A park szívében helyezkedik el a büszke Pollok ház. Ezt a fenséges építményt már-már kastélynak nevezhetnénk, és ha jól kifogjuk, akár még ingyen is bejárhatjuk. (Mi pont kifogtunk egy ilyen időszakot, így éltünk a lehetőséggel, de ha mégis fizetni kellene érte, akkor se hagyjuk ki, hiszen a belső részek is igen pompázatosak.) A XVIII. századi épületben olyan ritkaságokra bukkanhatunk, mint El Greco, Goya vagy Rubens, de mellette antik bútorokat, ezüstöket és porcelán tárgyakat is láthatunk. A kertben több mint 1000 fajta rododendron virágzik, azonban magnóliákkal is találkozhatunk bőven. 

A White Cart folyó partján romantikus sétákat tehetünk kedvesünkkel, vagy éppen megtekinthetjük az állítólag 250 éves bükkfa kacskaringós ágait is. 

Megjegyzés: A parkban található a Burrell Kollekció is, azonban ezt felújítás miatt nem tudtuk megnézni. Szerencsére a Pollok ház mindenben kárpótolt minket. :)

Mugdock

Szintén Glasgow külterületén található, busszal megközelíthető a park, mely egészen új oldaláról mutatja be a vidéket. Néha oly meglepő számunkra is, hogy nem kell kilométereket utazni ahhoz, hogy valami újabb természeti csodára bukkanhassunk. E park a különlegessége abban rejlik, hogy sok helyen mocsaras a terület, így csak az arra kijelölt fa emelvényen közlekedhetünk. Mondhatnánk úgy is, hogy Isten hozott Shrek birodalmában. 

A mocsarak és ingoványok mellett sétálhatunk kövekkel kirakott úton is, miközben végigcsordogál rajta a patak, s bár a látvány megnyerő, nem árt a lábunk elé is figyelni, hiszen könnyen megcsúszhatunk a lefelé vezető úton, ahol a felduzzadt patak hömpölygését egy aprócska hídról tekinthetjük meg. A patakok összetalálkozásánál pedig egy tavat fedezhetünk fel, melynek közvetlen szomszédságában a Mugdock vár romjait járhatjuk be. A kihelyezett táblák segítségével számtalan információt kaphatunk ezekről az ódon falakról, ahol több építkezési stílus is megjelenik. 

Sétánk során kisebb domboldalakat is megmászhatunk, ahol ha nyitott szemmel járunk akkor egy bányatóra bukkanhatunk. Egyébként számokkal jelölve vannak ezek a pontok, és ha bővebb információt szeretnénk az adott helyről, a Látogató Központban vásárolhatunk különböző prospektusokat, szuveníreket, majd a belső udvarban leülhetünk és elfogyaszthatunk egy kávét vagy süteményt kipihenve az út fáradalmait. 

A kijelölt útvonalon haladva különböző feliratokat tartalmazó deszkákon is átsétálhatunk, mintha a fák kiálló gyökereit csiszolták volna le, majd versre emlékeztető sorokat véstek rájuk. Ezeknek a titkára sajnos nem derült fény. Íme pár részlet szabad fordításban:

"éger, nyírfa, tölgy és kőris"

"Mocsárba merülés, sár és láp" - vagy valami hasonló. 

Gleniffer Braes

E festői táj keblén nyugszanak tavak és gátak, fenyők és erdők, s mint a fenti beszámolóinkban, itt is megannyi újdonság tárult elénk. Paisley határában lelhetjük meg ezt a kisebb parkot, de ha felkapaszkodunk a dombokon, elénk tárulhat egész Glasgow látképe, ami mindenképp felemelő látvány. Ez a hely kimondottan erdős, a fák folyton körülölelnek, feljebb azonban találhatunk néhány tisztást, szinte már-már az az érzésünk, hogy átléptünk Toszkánába, bennem legalábbis ezt az érzést keltette, mikor a kavicsos út mentén a fák árnyékában megbújtunk a napsugarak elől. Gondoltátok volna, hogy ilyen kék is lehet az ég Skóciában, nem csak az a búskomor, szürke felhős mennyezet? Számunkra is meglepő volt, hiszen arra számítottunk, hogy majd az időnk többségében bent gubbasztunk a szobánkban, de nem. Majdhogynem többször esett otthon, mint Skóciában, az otthoniak elmondása szerint. Bár ez meg is látszott, hiszen a Paisley városközpontján keresztül haladó folyó terebélyes vízesése igen csak megcsappant, amit itteni barátainktól tudtuk meg. 

Visszakanyarodva Gleniffer Braes-be, a park mélyén felkerestük a "vízesést" is, ami csalódásunkra nem volt több rosszul elzárt csap csöpögésénél. Tehát a 1,5-2 hónapos szárazságnak köszönhetően ebből se láttunk semmit. Azonban nem szegte kedvünket ez a kis apróság, így hát folytatva utunkat inkább az erdők ölelte tavakat kerestük fel, ahol egy egész békahaddal találtuk szembe magunkat. Egészen apró, kb. 5 forintos érme nagyságnál nem nagyobb, fekete békák ugrándoztak a tavacska körül, volt ahol annyian csoportosultak, hogy egészen fekete volt a partszakasz. (Békák reményében júniusban érdemes menni. Mi június végén jártunk arra.)

Toszkánát elhagyva mesterséges tavakat is felfedezhetünk, ahol a lágy hullámokat hallgatva még egyszer végigpillanthatunk Glasgow-n. A meleg, lágy napsugarakkal azonban érdemes vigyázni, és érdemes naptejet használni, ha napozni szeretnénk, mert bár nem érezzük úgy, mint Magyarországon, de igen erős a sugárzás itt is. (Én is így égtem le, mint a rák, hosszú évek óta először.) Így nem feltétlenül szükséges tengerpartra menni, ha napozni szeretnénk, erre a célra bátran ajánljuk Skóciát is. :) 

 Lássuk csak, kihagytunk-e valamit? Ha valamiről nem írtunk, az alább található kis videó-összefoglalónkban úgyis megtaláljátok majd. Reméljük, tetszett a kis idegenvezetésünk, és legközelebb is velünk tartotok. ;-)