Előző cikkünkben már írtunk arról, hogyan tudtok a GP-hez bejelentkezni, milyen lépései vannak, és ha cukorbeteg az ember, akkor mi a teendő. A héten eljutottam a diabétesz szakrendelésre is a Queen Elisabeth University Hospital-ba, ahol már a cukorbetegségre specializálódott orvossal konzultáltuk meg a további teendőket. Lássuk hát, mi történt ott.
Először is az odajutásról:
Mivel jelenleg még nincs autónk, busszal jutottam el a rendelésre. Szerencsére elég sok busztársaság járata megáll ezen a helyen, így könnyen el lehet jutni oda. (8, 16, 77, 23, 26, X19, vonat)
A kórházban:
(forrás: https://www.doigandsmith.co.uk/our-projects/queen-elizabeth-university-hospital/)
Én még ilyen hatalmas kórházban nem jártam. Eszméletlen volt ebbe a monumentális épületbe belépni, és csukva tartani a számat az ámuldozástól. A földszint inkább amolyan várakozó tér volt, boltokkal, kávézókkal, büfékkel. A kellemes illat azonnal megcsapta az orromat, és egyáltalán nem jutott volna eszembe, hogy épp egy kórházban járok. A belépőket hatalmas információs pult várta, de gondoltam, én már elég sokszor jártam ilyen helyeken, hogy egyedül is eltaláljak az osztályra. Nézegettem a térképet, de nem jutottam előrébb. Ekkor előkotortam a "behívó levelem", de addigra mellettem termett egy idős hölgy, aki a segítségemre sietett. Miután elmondtam, hova szeretnék eljutni, megmutatta először a becsekkolást, amivel már a háziorvosnál is találkoztam. Online kis automaták, ahol lecsippantotta a papírom vonalkódját, és már ki is dobta, az adataimat, és hogy merre menjek.
(forrás:http://www.stevemayesphotography.co.uk/archive/qeuh/nggallery/image/qeuh_fabarc_smayes-0407-1)
Minden osztálynak külön váróterme van, amiket betűkkel jelölnek. Nekem a G-szekcióba kellett mennem. Ahogy beléptem, ott is volt külön egy információs pult, ahol további segítséget nyújtanak, időpontot adnak. A váróban székek, már-már fotelekre emlékeztető ülőalkalmatosságok, és tévé. Én eddig azt tapasztaltam, hogy nem érdemes nagyon korán menni az időpontunkhoz képest, mert előbb úgysem hívnak be, viszont ha többet várakozunk, mint 20 perc, (az időpontunkon túl) jelezhetjük az információs pultnál, és akkor rögtön intézkednek. Mielőtt behívtak volna az orvoshoz, egy asszisztens felvette az adataimat, súlyt és magasságot mért, vizelet mintát kért. Utána kisebb várakozás után találkoztam a doktor úrral. Itt szinte mindenki úgy kezdi a beszélgetést, hogy megkérdezi, hogy vagy? De ez igaz a bankra, a szerelőre vagy a postásra. Az orvos tájékoztatott mindenről, hogy az elkövetkező időszakban mi fog történni (általános állapotfelmérés), így előző leleteket nem is kért. Szinte elölről kezdünk mindent, és feltérképezi a helyzetem. Itt is vettek tőlem vért, maga a doktor úr, ami nekem nagyon furcsa, hiszen otthon külön voltak ápolók, akik a vérvétellel foglalkoztak, orvosok nem terhelték magukat ilyen dolgokkal. Itt viszont szinte mindenki vesz vért. Tiszta vámpírok. :D Utána adott pár tájékoztatót, füzeteket, amibe írnom kell, mennyit és mikor eszek, hova regisztráljak, hogy tudja ellenőrizni a vércukor értékeimet, amit otthon is csináltam. Minden kérdésemre türelmesen válaszolt, megértő és kedves volt, nem kapkodott. Amit az otthoni egészségügyről nem lehet elmondani... Két hónap múlva kell visszamenni, és akkor átbeszéljük a fejleményeket.
Amire még felhívnám a figyelmet, itt ha nem megy el az ember a kiírt időpontra, és nem is mondja le, bírságra számíthat, ami kb. 135 font. Szóval érdemes erre odafigyelni!
Összegezve, nekem egy kellemes élmény volt a szakrendelésre elmenni, nem idegeskedtem, mint otthon, ha kórházba megyek. Nem volt nyomasztó a környezet, és maximális segítőkészség, kedvesség áradt minden ott dolgozóból. Egyébként magát, a kórházat már csupán építészeti szempontból is érdemes meglátogatni; a színek kavalkádja sokkal barátibbá varázsolja a tereket, mint ahogy a képeken is lehet látni, feloldva ezzel az emberekben keletkezett stresszt, és így a várakozás tényleg nyugalomban zajlik.
2015 áprilisában nyitotta meg kapuit. A maga 14 emeletével az Egyesült Királyság egyik legnagyobb kórházának számít.
(forrás: http://healthcare.wsp-pb.com/portfolio/queen-elizabeth-university-hospital-glasgow-uk/)