Mikor az ember új életet akar kezdeni egy másik országban, nem éppen a vadregényes Skócia jut eszébe először. Ezt az ötletünket megelőzte pár másik, míg eljutottunk idáig. Első ötletünk a német területek, leginkább Ausztria, esetleg Németország volt. Közel van, nap mint nap mennek ki oda magyarok, az nekünk is jó lesz. Facebook csoportokba léptünk be, kint élő ismerősökkel kezdtünk el erről a tervünkről beszélni, de ezzel csak egyetlen probléma volt. Nem beszéltünk németül, és sokakkal ellentétben, nem mertem volna, sőt esztelenségnek tartottam volna egy teljesen idegen országba úgy kimenni, hogy ha baj van, még csak megmukkanni se tudok, segítséget se tudok kérni. Gyorsan letettünk erről...

Második körünkben már kirajzolódott előttünk Nagy-Britannia. Itt legalább a nyelvvel nem lesznek fennakadásaink. London. Minden külföldre vágyódó ember első ötlete a neves főváros, a nagy és utánozhatatlan London. Londoni ismerősökkel kezdtünk el beszélgetni, tanácsot kérni, hogyan is vágjunk bele. Egyik ismerősöm nagy segítségünkre volt, és rengeteg hasznos ötletet adott nekünk, amiért hatalmas köszönet jár érte, s persze a többieknek is, akik utunk előrejutásához hozzájárultak. Azonban itt is volt egy probléma. Mi egy egyszerű kisvárosból, kertvárosból jöttünk, s London nagy. Mi már Pesten se tudtuk volna elképzelni az életünket, nem hogy London zsúfoltságát, és nem utolsó sorban a drágább megélhetést is alaposan át kellett gondolnunk. 

Skócia már régóta bakancslistán szerepelt nálam. Mióta - és itt most reklám következik - az Outlandert megismertem, Diana Gabaldon csodálatos regényvilágát, azóta húzott a szívem erre a csodás tájra. Persze legelső hatással "gyerekkorom" egyik kedvenc filmje, Mel Gibson Rettenthetetlenje volt, s innen már csak növekedett ez a vonzalom e táj iránt. Ekkor úgy döntöttünk, maradunk Nagy-Britanniánál, csak feljebb vonulunk. Aztán már Skóciáig meg sem álltunk. Míg Edinburgh mindig drágának tűnt nekünk, egy másik nagy város, Glasgow mellett köteleztük el magunkat. Így a kellemest a hasznossal alapelvvel indultunk el. Mindenképpen nagyobb várost akartunk választani, mondván ott több lehetőségünk lesz munkát találni, ráadásul a megélhetés is olcsóbb. Majd csak megbarátkozunk a "nagyvárosiasodással". 

Így hát Skócia lett a szívünk választottja. Immáron bő két hete élünk ebben a városban, s eddig nem bántuk meg. Persze, voltak bökkenők, de a kitartásunkkal és lelkesedésünkkel ezeken is hamar túllendültünk.