Talán így kezdtük mi is, mikor belevágtunk a külföldi életbe. Fogtuk a legszükségesebb cuccainkat, felszálltunk a repülőre, s máris egy Új Világban voltunk. Talán minden ember életében eljön az a pillanat, mikor érzi, váltania kell, hogy már a napjai szürkévé váltak, de ő azt szeretné újra kiszínezni. És itt válik ketté; mert van az az ember típus, aki örök életén keresztül csak a gondolataiban játszik ezzel, s minden nap úgy kel fel, hogy holnap meglépem, s változtatok. Aztán ott van a másik típusú ember, aki meg is valósítja elképzeléseit. 

Hát mi belevágtunk. Nem kis félelemmel, de annál nagyobb kalandvággyal! 

Emlékszem, mindig irigykedve néztem azokat az ismerőseimet, akik külföldre mentek szerencsét próbálni, és nem féltek változtatni. Vajon ők hogy csinálták? - tanakodtam magamban. - Milyen jó nekik, a fene rágja meg! Nekem/nekünk miért ne sikerülhetne? Na, valami ehhez hasonló gyújthatta ki a szikrát a fejemben, és legyőzve minden félelmemet egy olyan dologba vágtam a fejszémet, ami lényegesen távol állt tőlem. DE mikor, ha nem most? S most itt vagyunk, Skóciában. Egy teljesen más országban, kultúrában, emberekkel körülvéve. A lehetőségek ajtaját kitártuk, már csak végig kell sétálni ezen az úton.