Imádok múzeumokba járni, szeretek új ismeretekre szert tenni, s talán a legjobb módja, hogy minél többet megtudjak/megtudjunk új lakhelyünkről, csak keressünk fel egy múzeumot. 

Már egy hete Glasgowban voltunk, de a központban nem jártunk még. Akkor is a NI interjúnkra siettünk, s ha már bent voltunk, nézelődtünk. A Buchanan Streeten sétáltunk végig legelőször, ami egy jó nagy sétáló utca, teli üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel, s nem utolsó sorban szuveníres boltokkal, amikben a jellegzetes skót whiskytől a különböző klánok mintázatával ellátott sálakkal, ruhaneműkkel és persze Nessie-s ajándéktárgyakkal tömve lelhetünk fel. Mi egészen felsétáltunk a Royal Concert Hallig, majd vissza. Utunkat az utcai zenészek színesítették, s szerencsénkre egy skót dudással is összefutottunk, aki épp a Skye boat songot játszotta, ami a skótoknál nagy tiszteletnek örvend. Gyors összefoglalásként: a dal a Culloden-i csatáról való Bonnie Prince Charles megmenekítéséről szól, s a hitről, hogy egyszer a jogos király fog Skócia trónján ülni. (Bővebb infót a hasznos linkek alatt találhattok a dal eredetéről.)  Igazán megindító volt, ahogy az a körül-belül húsz év körüli fiatalember ott állt, teljes kláni díszruhájában, és ezt a dalt játszotta skót dudáján. 

Szóval mi is végigjártuk a Buchanan Streetet, és mint megfáradt utazók, betértünk egy jó kis "hazait" enni, a McDonald's-ba. A napi buszjegy hátoldalán volt egy mekis kupon, hát kihasználtuk azt is. Miután meguzsonnáztunk, a Glasgow Green parkjába vezetett az utunk, ahol betértünk a People's Palace-ba. Már az ajtóban nagyon szívélyesen fogadtak minket, egy kedves hölgy rögtön megmutatta, mit merre találunk, arcán hatalmas mosoly, s kellemes időtöltést kívánt. Valahányszor összefutottunk még vele az épületben, mindig összemosolyogtunk. 

Az épület rendkívülisége a téli kert, ami az épületből nyílt egybe. Míg kint épp csak ébredezett a természet, addig bent minden csodálatosan zöldellt. Mindenféle egzotikus növénnyel találkoztunk odabent, s még a magasban banánokat is fellelhettünk. Itt még egy kis kávézó is működött, így aki elfáradt a nézelődésben, itt meg is pihenhetett. Miután a kerttel végeztünk, a földszinten egy kis teremben ráleltem egyik kedvencemre, ami a blog fejléce is lett, annyira magával ragadott. 

Az emeleten találkozhatunk a XX. század mindennapi életét bemutató kiállítással, világháborús résszel, az emeleten pedig képekkel. Sajnos mi kicsit későn értünk oda, így nem tudtunk minden részét végignézni, úgyhogy ide még lesz egy körünk, úgy gondolom. 

És most pár szót a glasgow-i múzeumokról. Ami a legmeglepőbb volt, rögtön az elején, hogy a legtöbb múzeum ingyenes Glasgow-ban, ami nagy pozitívum. (Ezen múzeumok listáját szintén megtalálhatjátok a hasznos linkek között.) Könnyen megközelíthetőek, akár gyalog, akár busszal. Mindenhol rengeteg szórólapot találhatunk további látnivalókkal kapcsolatban - hagy ne mondjam, én már mennyit összegyűjtöttem -, s magával, az épülettel kapcsolatban is kaphatunk egy rövid összefoglalót, ami tartalmaz egy térképet is, ami nagyobb múzeumoknál igen hasznos tudd lenni. Érdemes előtte már szelektálni, mit szeretnénk megnézni, mert egyszerre fárasztó tud lenni a túl sok információ. Mi ezt később meg is tapasztaltuk saját bőrünkön... Sok ingyenes programokat is kínálnak, a legtöbb esetben itt is ingyenesen. A legtöbb múzeumnak saját facebook oldala van, ahol gyorsan hozzájuthatunk a friss információkhoz, pl.: húsvéti nyitva tartás. Ami nekem még külön tetszett, mindenhol van külön gyermek foglalkoztató, sőt, néhol még foglalkozásokat is tartottak éppen, mikor látogattunk. Ezt is nagy pozitívumnak tartom, hiszen a gyermek hamar megunja a járkálást, gyorsan végigszalad a kiállításokon, de így van egy hely, ahol le tudja foglalni magát, míg a szülő befejezi a nézelődést. Minden múzeumnál a kiállításokhoz kapcsolódóan volt valami színező, vagy interaktív feladat, esetleg jelmezpróba, amit a gyermek szabadon használhatott. 

Mindenhol van egy szuveníres bolt is, és néhol kávézó is. Talán az ezekből származó jövedelmek fedezni is tudják a múzeum költségeit, nem tudom. Mindenesetre mi általában szombatonként mentünk nézelődni, és mindenhol hatalmas tömeg, rengeteg látogató volt, a kávézók tömve, a boltokban pedig kíváncsi vásárlók. 

Végezetül pedig egy videóban foglalnánk össze a látottakat, fogadjátok szeretettel: